A Bolognai Rendszer minden szakon, minden karon, minden egyetemen, minden országban másként valósult meg, és más tapasztalatokat hozott.

Workshop

Most szeretnénk lehetőséget teremteni, hogy megbeszéljük egymással tapasztalatainkat. Március 9-én, kedden a CEU-n (Central European University, Bp. V. ker., Nádor utca 9.) 15:00-től 17:30-ig egy olyan workshopot tartunk, ahol külföldi és magyarországi hallgatók beszélgethetnek egymással tapasztalataikról, és arról, hogy milyen alternatívák elhetségesek, milyen is lenne az ideális egyetem.

Demó

A workshop után, este 6-kor egy kisebb demonstrációt tervezünk a Múzeum körúton, az ELTE BTK campusa előtt, hogy tiltakozzunk a Bolognai Rendszer politikai ünneplése ellen. Ezt azért tartjuk fontosnak, mert nem szép dolog, hogy a felsőoktatéással kapcsoaltos döntésekbe mindenki beleszólhat, kivéve a hallgatókat és az oktatókat. A mostani Bolognai Rendszer jubileumi találkozóra véletlenül sem hívtak hallgatókat vagy oktatókat, vajon miért? Persze biztosan találnának néhány hallgatót aki odaáll és nyal nekik, de még a látszatra sem adnak. És ez sem változtatna a tényen, hogy a magyarországi egyetemeken szembeötlő a demokrácia hiánya.

Plakát

A keddi eseményeket hirdető plakát letölthető innen.

Tök jó lenne, ha minél többen eljönnétek, hiszen annál jobb és hasznosabb lesz a workshop és a demó is. Szóval, mit is mondhatnék.... Gyere el Te is! 

A Kádár-rendszerben megszokott volt, hogy az oktatás minden szintjén kötelező volt az ideológiai képzés: minden egyetemnek és főiskolának volt Marxizmus Leninizmus Tanszéke, amely a "tudományos szocializmus" és hasonló kurzusokért volt felelős, a középiskolában pedig ott volt a "világnézetünk alapjai" című tantárgy. Ezeket általában a diktatúra és elnyomás jeleként szokás emlegetni, vagy annak érzékeltetésére, hogy ma milyen szabad világban élünk, merthogy ezek a kötelező agymosások hál'istennek eltűntek az oktatásból.

2006-tól azonban hőn szeretett politikusaink a Bolognai Rendszer mellett megajándékoztak minket néhány tantárggyal, melyek biztosítják, nehogy ideológiailag képzetlen BA-sok, BEng-esek és BSc-sek kerüljenek ki az egyetemekről. Egy ELTE TTK-s hallgatónak (aki mondjuk földtudományt, kémiát, fizikát, matematikát, biológiát vagy környezettudományt tanul), az alábbi tárgyakat kell elvégeznie, az ETR tanúsága szerint:
xf1n1a13 Az EU és Magyarország
xf1n1a14 Gazdasági és menedzsmenti ismeretek
xf1n1a15 Minőségbiztosítás, hatékonyság.

Ezek a tárgyak bevezetésüktől fogva általános közutálatnak örvendenek. Tapasztalatom szerint csak elvétve akadnak olyan vélemények, hogy "legalább tágítják a látókörünket", "nem leszünk szakbarbárok", "jobban tudunk majd elhelyezkedni"... Gyakoribb azonban az ösztönös viszolygás az értelmetlen, színvonaltalan, a tudományos képzésbe erőszakosan betolakodó tárgyaktól. A legtöbb hallgató egyébként érdeklődik más tudományterületek iránt, például természettudományos hallgatóként a társadalomtudományok iránt. Ezeken az órákon azonban véletlenül sem tudományról van szó (mondjuk gazdaságtanról, szociálpszichológiáról...), hanem primitív ideológiai bullshitet, vagy mindenféle szabványok és EU-szervezetek ismertetését kapja a hallgató -- kéretlenül.

Arról lehet vitatkozni, hogy a munkaerőpiacon értékes --e az efféle plusz "tudás". Valószínűleg olyan munkakörben lehet hasznos, mely egy kutatói szakot végző hallgatónak egyébként derogál -- és érthetően nem szereti senki, ha már az egyetem során arra emlékezteti az állam, hogy őt bizony nem arra szánja, hogy értelmiségiként vagy tudósként megváltsa a világot, hanem hogy értsen az iso akárhányas szabványokhoz, meg hogy tudja mi az az Európai Tanács/Bizottság/Parlament. Nem arról van szó, hogy túlságosan megterhelőek lennének ezek a tárgyak: legtöbbjüket, ha szükségem lenne rá, egy laza esti olvasgatás keretében megtanulnám. Itt az az igazán megalázó, hogy kötelezőek. Az egyetemek autonómiájáról, szabadságáról alkotott idealisztikus kép megsértése. Hogy a politika ellentmondást nem tűrően beleszólhat az oktatás tartalmába, még az egyetemek szintjén is.

Ha biológusként halálra szivatják a fizikai kémiával, vagy fizikusként a biológia és kémia előadással, azt szó nélkül lenyeli a legtöbb hallgató. Mert az szakmailag indokolható, az a természettudományhoz hozzá tartozik, az egyetemen belül döntöttek arról, hogy ezek a tárgyak szükségesek. De az Európai Unió, menedzsment és hatékonyság, az már illúzióromboló. A tudomány független az aktuális politikai helyzettől, az Európai Unió erőszakosan követel helyet magának a BSc képzés tantervében.

A Bolognai Rendszer talán a legnagyobb pusztítást a tantervek összekutyulásával vitte véghez.

Az 5 éves képzés rugalmasabb volt

Ha megnézzük egy korábban érvényes öt éves kreditrendszerű képzés tantervi hálóját (a tantárgyak elvégzésének ajánlott ütemezését), gyakran azt láthatjuk, hogy az első két-három évbe lehetetlen mennyiségű tantárgy van besűrítve. Ha a hallgató mással is foglalkozik: tudományos diákköri munkával, dolgozik, mást is tanul, stb... -- akkor tényleg lehetetlen elvégezni ennyi tárgyat 3 év alatt! Nem is beszélve arról, ha estleg elégségesnél jobb jegyre vágyik, vagy netán valamit meg is akar érteni a tananyagból. Így aztán a hallgatók 90 %-a egyéni ütemezést alakított ki -- és erre az 5 éves képzés meg is adta a lehetőséget: azokat a kurzusokat, melyek érdekelnek, és szükségesek a szakirányomhoz, hamarabb elvégzem, a számomra kevésbé fontos tárgyakat, szigorlatokat pedig majd megcsinálom a 3-4-5. években. Így egyáltalán nem volt lehetetlen fájó áldozatok nélkül, 5 év alatt elvégezni egyegyetemi szakot.

3+2 év

A Bolognai Rendszer aztán alaposan keresztbe tett nekünk. Először is a képzéseket ketté kellett vágni egy 3 éves és egy 2 éves szakaszra: előbbi a BA (Bachelor of Arts, a bölcsész szakokon) vagy BSc (Bachelor of Sciences, a természettudományos szakokon), utóbbi az MA (Master of Arts) vagy MSc (Master of Sciences). Ez még önmagában nem hangzik olyan borzasztónak.

A Bolognai Rendszer bevezetéséről már évekkel előre beszéltek az emberek, de senki nem tudta hogyan is lesz pontosan. Az oktatók igazából csak a bevezetést megelőző 1-2 évben szembesültek azzal, hogy be kell nyújtaniuk a tantárgyi tematikákat a BSc tantervekhez. De ez legtöbbször annyiból állt, hogy elküldték a már meglévő tantárgyak tematikáját. Ha a Bolognai Rendszer bevezetése előtt fél évvel megkérdeztünk egy oktatót, általában azt válaszolta, hogy halvány gőze nincs arról, mi lesz az új rendszerben, és hogy mit akarnak egyáltalán a bevezetésével. Aztán voltak mindenféle tanszéki, intézeti, meg kari értekezletek. A végeredményt pedig ma már mindenki láthatja.

Hogyan préseljük bele 5 év anyagát 3 évbe?

A legtöbb szakon a tanterv nem igazán változott, néhány tárgyat, ami eddig a 4.-5. évben volt, belesűrítettek a 3. évbe. Hozzácsapták a kötelező ideológiai képzést (Európai Unó, minőségbiztosítás, marketing, menedzsment...). De megszűnt a rugalmasság, hiszen muszáj elvégezni mindent az első 3 évben, mert akkor kapja meg az ember a BA vagy BSc diplomát, és az kell az MA vagy MSc elkezdéséhez. A sokkal több tantárgyat egyrészt lehetetlen, másrészt értelmetlen elvégezni 3 év alatt. Ezt az is alátámasztja, hogy egyes szakokon csupán a hallgatók cirka 10 %-ának sikerült ez. Ráadásul egyes tárgyak kredit értéke csökkent, pl. 3-ról 2, vagy 2-ről 1 kreditre (1 kredit ~ 30 óra tanulást jelent). A félévenként ajánlott elvégzendő kredit mennyiség továbbra is 27-33 kredit maradt, de bőven akadnak olyanok, akik akár 40 kreditet is elvégeznek. Ez a "kredit infláció" is azért alakult ki, mert több tárgyat akartak belesűríteni az első 6 félévbe.

Még egy mellékhatása van a tantárgyak összesűrítésének: kevesebb szabadon választható, és több kötelező tantárgy. Ha bármilyen egyediséget akarsz vinni a képzésedbe, érdeklődsz valami extra tantárgy iránt, akkor azon veszed észre magad, hogy megint 40 kreditet vettél fel, és a végén még fizethetsz is az egyetmnek az extra kreditekért (érted: minél érdeklődőbb vagy, annál többet fizess!).

Csak semmi egyénieskedés!

A korábbi rendszeren is lett volna bőven javítani való: sokkal-sokkal több rugalmasság kellett volna a tantárgyak megválasztásában, szabadságot kellene biztosítani a hallgatóknak, hogy azt tanulhassák, ami igazán érdekli őket. Ezzel szemben a Bolognai Rendszer minden eddiginél több kötöttséget, szigorúan szabályozott tanterveket hozott.

A kötelező -- de sokszor értelmetlen és színvonaltalan -- tárgyakkal lefoglalják a hallagatók minden idejét és energiáját. Ha tényleg tanulni akarsz, nehéz dolgod van, és sok értelmetlen szivatást kell elviselned az egyetemtől, mire megkapod az egyre kevesebbet érő papírt...

Nagyon hosszú lenne ez a post, ha most nekiállnék részletesen leírni. De a következő hetekben itt megjelenő bejegyzésekből, és várhatóan a kommentekből is ki fog derülni, miért szívnak a hallgatók és az oktatók is a Bolognai Rendszer miatt. Egyes szakokon kevésbé, másokon jobban.

Ennek a blognak több célja van: először is, lehetőséget teremteni, hogy egy nyilvános fórumon megvitassák a hallgatók, oktatók, ismerősök, barátok, kívülállók, belülállók a Bolognai Rendszerrel kapcsolatos tapasztalataikat. Mióta négy évvel ezelőtt debütált a Bolognai Magyarországon, azóta -- legalábbis azokon a karokon, amelyeket ismerek -- szitokszóvá vált. Ezért lett a blog címe és alaphangulata eleve kritikus. Persze ha valakinek örömkönnyek szöknek a szemébe e két szó hallatán, ne tartsa vissza magát, írja le azt is.

Másik célja a blognak, hogy nem is olyan hosszú időn belül, ne csak elektronikusan folyjon a vita a B. R.-ről (na jó, mostantól rövidítem, mert túl hosszú kiírni), hanem rendes hallgatói gyűléseken is, olyan szép nagy előadótermekben. Ahogy azt számos más országban az egyetemeken szokás. A hallgatók beszéljék meg, milyen egyetemet szeretnének, és legalább hozzák ezt a döntéshozók tudtára. Még akkor is, ha szinte mérget vennék rá, hogy utóbbiak a fülük botját sem fogják mozgatni erre. Nem titkolt szándékunk, hogy szeretnénk egy nagy hallgatói gyűlést meghirdetni a politikusok március 11-i bulija előtt pár nappal. (Hogy mi lesz március 11-én, arról hamarosan írunk részletesebben, illetve addig lásd a jobb oldali hasábot.)

Harmadik célja újszülött blogunknak, hogy beszámoljunk arról, hogy más országokban a hallgatók hogyan képesek megvédeni az egyetemet, képviselni az érdekeiket. Ezzel talán sikerül ötletet adni a magyarországi egyetemek hallgatóinak is, és a médiában igen kevés helyet kapott eseményekről informálni a kedves olvasókat.

No, ennyi fért az első bejegyzésbe, de hamarosan itt a következő!